az elet egy ev alatt nagyon megvaltozott. olyan dolgok tortentek, amikre nem is mertem volna gondolni eddig. persze, jok is es rosszak is. de ahoz kepest, ez a leheto legjobb ami tortenhetett volna velem. ujbol boldog vagyok es ez a legfontosabb. bar csalodtam rengetegszer, s fogok is meg legalabb millioszor, de az szamit, hogy erzem hogy elek.
tegnap, amikor a villamoson zotykolodtem hazafele, egy koldus, akinek termete olyan volt mint egy gyereke, de az arca mint egy felnotte, felszallt s elottem volt. magneses betuket vett elo a zsebebol es probalta a villamos oldalara rakni, de nem tapadtak. ertelmetlen szavakat rakott ki, de legalabb probalkozott. s ekkor belegondoltam, milyen kicsinyes problemakkal "kuszkodom" nap mint nap. hogy a szuleim szigoruak, hogy szornyu a hajam, hogy tanulnom kell es nincs kedvem, hogy ott rohadok az iskolaban nap mint nap, hogy nem vagyok biztos abban, milyen lesz a jovom, hogy felek attol, a barataim mit gondolnak rolam, s egy nap csak ugy elhagynak, hogy meghalnak szeretteim egy napon es egyedul maradok... mindez kicsinyes ahoz kepest, amit sokan ereznek, vagy amit sokan nem erezhettek soha. leszalltam a villamosrol. esett. lehajtottam a fejem, s ugy slattyogtam haza. megalltam a zebranal, egy no atszaladt, en inkabb aztam tovabb, pedig meg atmehettem volna. amig ott alltam egy fiatal srac atszaladt. piros volt. amint meglattam, megijedtem, hogy mindjart eluti egy auto. nem tudom miert, de megijedtem. szerencsere nem tortent semmi. nem szerettem volna szemtanuja lenni egy balesetnek. amint atert lattam, hogy ugyan olyan taskat hord mint en. s belegondoltam, ha most elutotte volna egy auto, s lattam volna, szornyu lett volna. volt egy kozos dolog bennunk. s arra gondoltam, vajon mindenkiben a foldon talalnek valamilyen tulajdonsagot, ami bennem is megvan? persze, nem ilyen egyertelmu dolgot hogy ket szeme van, meg van haja, meg ilyenek. hanem belsoleg kozos dolog, talan. de lehet hogy epp az a kozos minden emberben, hogy egyszer, az eleteben, valamikor, talan, valamiert erre gondol, amire most en. s ha te ezt elolvasod, lesz egy kozos dolog bennunk, hiszen erre gondoltal. atmentem a zebran. megpillantottam egy hajlektalant a tombhazam elott, a vizes foldon ulve. s hirtelen az a szo jutott eszembe: "elnezest". de miert? meglepodtem ezen. miert kerek en elnezest valakitol, akit nem ismerek, es aki a tarsadalom szamara csak egy folosleg, egy ingyenelo, egy elohalott, egy jelentektelen, ismeretlen? talan azert, mert tudnek rajta segiteni, de nem teszem? ennyi erovel mindenkitol az eg vilagon elnezest kerhetnek. persze ez nem segitene a dolgon, de legalabb ez megnyugtatott valamilyen szinten.
tegnap, amikor a villamoson zotykolodtem hazafele, egy koldus, akinek termete olyan volt mint egy gyereke, de az arca mint egy felnotte, felszallt s elottem volt. magneses betuket vett elo a zsebebol es probalta a villamos oldalara rakni, de nem tapadtak. ertelmetlen szavakat rakott ki, de legalabb probalkozott. s ekkor belegondoltam, milyen kicsinyes problemakkal "kuszkodom" nap mint nap. hogy a szuleim szigoruak, hogy szornyu a hajam, hogy tanulnom kell es nincs kedvem, hogy ott rohadok az iskolaban nap mint nap, hogy nem vagyok biztos abban, milyen lesz a jovom, hogy felek attol, a barataim mit gondolnak rolam, s egy nap csak ugy elhagynak, hogy meghalnak szeretteim egy napon es egyedul maradok... mindez kicsinyes ahoz kepest, amit sokan ereznek, vagy amit sokan nem erezhettek soha. leszalltam a villamosrol. esett. lehajtottam a fejem, s ugy slattyogtam haza. megalltam a zebranal, egy no atszaladt, en inkabb aztam tovabb, pedig meg atmehettem volna. amig ott alltam egy fiatal srac atszaladt. piros volt. amint meglattam, megijedtem, hogy mindjart eluti egy auto. nem tudom miert, de megijedtem. szerencsere nem tortent semmi. nem szerettem volna szemtanuja lenni egy balesetnek. amint atert lattam, hogy ugyan olyan taskat hord mint en. s belegondoltam, ha most elutotte volna egy auto, s lattam volna, szornyu lett volna. volt egy kozos dolog bennunk. s arra gondoltam, vajon mindenkiben a foldon talalnek valamilyen tulajdonsagot, ami bennem is megvan? persze, nem ilyen egyertelmu dolgot hogy ket szeme van, meg van haja, meg ilyenek. hanem belsoleg kozos dolog, talan. de lehet hogy epp az a kozos minden emberben, hogy egyszer, az eleteben, valamikor, talan, valamiert erre gondol, amire most en. s ha te ezt elolvasod, lesz egy kozos dolog bennunk, hiszen erre gondoltal. atmentem a zebran. megpillantottam egy hajlektalant a tombhazam elott, a vizes foldon ulve. s hirtelen az a szo jutott eszembe: "elnezest". de miert? meglepodtem ezen. miert kerek en elnezest valakitol, akit nem ismerek, es aki a tarsadalom szamara csak egy folosleg, egy ingyenelo, egy elohalott, egy jelentektelen, ismeretlen? talan azert, mert tudnek rajta segiteni, de nem teszem? ennyi erovel mindenkitol az eg vilagon elnezest kerhetnek. persze ez nem segitene a dolgon, de legalabb ez megnyugtatott valamilyen szinten.
mindez csak folosleges eszmefuttatas. de mivel nem volt mit irjak a blogomra, hat ezt postolom. es igen, nincs ekezet, s nem kinlodok most vele.
