Kell.

Kell egy barát
Kell egy ének
Kell egy szó
Kell egy élet.
Kell minden, mert az a muszáj
Kell, mert semmi
Meg nem áll.
Kell, kell, minden kell
Az a kérdés:
Én mit adhatokell.

S amit adhatok
az kinek kell...

You are a fake from head-to-toe
May I ask: are you friend or foe?
Liar! Liar! That's your sin.
It's even tattooed on your skin.
Tell me now: is it thrilling?
Was it brain you said you're missing?
Come on, come on now, don't be shy!
It's time for you to say goodbye
And it's my turn now, to tell a lie.

never reach you.

affected by your skin, though
infected by your window.
this sticky body just sticks on it,
your pitied soul's unaware of it.
this way my hair won't gain any inches,
no - i'd rather cut it in pieces.

Bend your knees and fly as high as the willow trees...

trust, trust, what is trust?
a waste of time, full of rust
i'd rather be torn and silenced by lust.

Vonásaid szívembe égtek,
De végtagjaim kővé dermedtek.
Ma semmi sem olyan, mint tegnap volt
Jégvirággá vált az egykor forró égbolt.
S Te mindezt anélkül teszed,
Ha egy nap figyelembe is veszed...
De nem, nem fogod soha!
Ez az ami őröl, mint vadnak a foga.

And if you try I will deny
Every mistake that you've done
And if I try I can survive
And just stay alive, for a while

No, no, my heart won't beat like that
Yes, yes, you'll go and you'll regret
This time, oh this time
I will not fall for you
This life, in this life
No, what am I gonna do without you?

And if you try I can't deny
Because you make me so weak
And must I try, oh will I survive?
If you will leave me alive
And don't let me just fall far behind

Will I be okay if I let it go?
Will I be okay if I let myself fall so easily
Like last time, like all the times
I won't go oh, I can't go no
No, no, no no no!

And if I try I will deny
I will surely deny myself
And I'll surely lose myself...

lonely garden
dirty veranda
muddy hall
pitch dark
empty diner
broken stairs
echoing floor
half-open door
worn-out rug
slight light
black table
stale smell
dull sound
ripped curtain
chipped remains
broken mirror
gloomy feeling
no reflection...
 [x]

...mi hozza létre a tökéletes hangulatot egy nagyon forró este, amikor egyes egyedül vagy, miközben a nap nehézségein töröd magad, amikor csak unszol valami és húz magával a következő napig, a következő reggelig, amikor megint, álmos és ragadó pillákkal kelsz, erődet nem tudod honnan kapard össze hiszen a fáradtság le akar győzni és vissza akar nyomni az álmaidba? ilyenkor, mi a legjobb? amikor annyira belefáradtál mindenbe amit hátra kell hagynod egy estén, hogy újrakezdhess, de egyszerűen nincs erőd hogy újrakezd az egészet, megint, előlről. ugyanúgy. amikor már torkig vagy mindennel és nem, nem akarsz felkelni! azért sem. nem törődni a jövővel, semmilyen ígérettel, kötelességgel, felelősséggel. ilyenkor. ilyenkor...

...and i find it kind of funny, i find it kind of sad
the dreams in which i'm dying are the best i've ever had...

...hangosan nevető, kiabáló, színes, rohangáló, síró kicsiny kis életek közt, napsugarak közt nehéznek és szürkének érzed magad. mint egy tehetetlen kő, aki nem tudja irányítani azt, ami mellette van, sem a füvet, sem a vizet, ami odébb sodorja, sem a fát, ami árnyékot biztosít, sem semmit, sőt magát sem. ha gyerekek közt vagy és úgy érzed nem vagy elég erős, akkor bizony olyan vagy mint egy nehéz, tehetetlen, haszontalan kő. szürke, kopott, nehéz, kemény, tehetetlen...

...esőt, esőt. fullasztó, pirító nap. esőt, esőt. csak egy kis esőt... erőt?

Ne perzseld meg szívemet, a tüze úgyis ki akar majd aludni.

Olufemi: beloved of the gods.

This is an old story that I had to write for English class. Enjoy.

Once upon a time, in Egypt beautiful queen Cleopatra fell in love with Ramses, prince of Persia.
Ramses wanted to marry her, but first she refused this marriage. But at the same time, the great god of Cats asked her to be his goddess. She refused the last one and she confessed that she loved Ramses. And because of the grief and anger she had caused to the proud god of Cats, he killed and burned her in flames. The only witness was Olufemi, the loyal servant of Cleopatra. Olufemi was only a child, she was young and naive. Seeing this horrible and undeserved murder, she yelled out and the great god of Cats had discovered her. She ran away, but she could not hide...
When people realised this murder, they thought that Ramses was the guilty one: they knew that Cleopatra had refused this marriage. Olufemi being the only witness, knew that only she herself can protect him. At the same time she had an affection for Ramses. She wanted to tell the truth to the people but their reaction was not the wanted one at all: everyone laughed at her, no one believed her. And so, Ramses went to prison and the penalty was: execution. Meanwhile, Olufemi had prayed to the god of Dogs, the brother of the god of Cats to convince him to tell the truth to the people.
This prayer was heard, but the stubborn god of Cats didn't do anything. On that night, Olufemi had a dream: she saw Ramses in his cell and suddenly dogs were breaking into his cell, they killed the guards and set Ramses free and took him away. When she woke up from that nightmare she knew that something was going to happen. The morning after she heard the knews: the prisoner disappeared. Olufemi knew what to do. She ran up on a mountain near the prison and she saw dogs running after a floating spot. It was Ramses, the god of Dogs took him away.
At last, Olufemi could calm down, her love was in safe. Olufemi thought to herself, looking far off:
'At last, he was far, far away...'

Zero commitment.

El nem tudod képzelni milyen nehéz feldolgozni, hogy nem kötődsz senkihez sem. Nem akartam, most sem akarom, de annyira nehéz.
De elfogadom, és ezt akarom, nem akarok magam mellett senkit sem vonszolni, és nem akarom, hogy vonszoljanak.
Egy nap, ha belépsz az életembe, és elnyered a szívem, akkor megint megtapasztalom és megint nem fogom tudni felfogni.
Remélem az új jó lesz. Türelem, türelem...

Let us make a commitment.
Let me make myself a promise:
I will be happy. No matter what.
This is what I am meant for be in this life.
I will make myself happy. I will look at the bright side of the things.
I am meant to be happy.

I will...No. I. Me. Now. Let go of everything.
I will stay loyal to myself forever and
I will not let anyone too close
Until my hair grows long.
Really-really long.

Denevérek ablakom alatt
Csapkodnak az éj árnyai alatt
Kutyák ugatnak, messzi halk zene szól
Tücsök ciripel, macska nyivákol.

Mindezt megzavarja
A férfiak csendtörő, romboló hangja
Mindezt megzavarja, az ízléstelen zene
Egye meg mindet, egye meg a fene!

Ő.

Ő jófej. Ő határozott. Ő igazságos. Ő erős. Ő humoros, sőt, mindennapjait erős abszurd humorral kezeli. Ő igazságos. Őt nem befolyásolhatják érzései, sőt senki más sem! Nem, soha nem hallgat senkire, Ő mindíg önmaga, Ő mindíg másokat másol. Hogy mi? Ó, az nem gond, attól Ő még eredeti és ez is csak az Ő jellemfejlődéséhez járul hozzá. Mert Ő mindíg tudja mi a helyes megoldás, Ő tudja, melyik a legjobb és legmegfelelőbb érzés számára, ami épp jól néz ki vagy épp nonkonformista. Mert mások tiltakozását le kell másolni ahoz, hogy elismert legyél az ellenkező neműek körében. Az Ő ruhái mindíg jobbak és szebbek, az Ő sminkje mindig változatos! Még ha mindíg ugyan olyan is. Ő ilyen, mert Ő, Ő! Ez a hűvösség ragadja meg az embereket, és a pesszimizmus, ugye? Mennyire jó ez a sok negatívum, egyből felhívja magára a figyelmet es kitűnik a többiek közül és ezért Őt soha senki nem fogja elfelejteni. Mert Ő, Ő! Mindannyian ezt a példát kéne kövessük, mindannyian a negatívumot kéne sugározzuk magunkból és ezt a határtalan nagy és erős... Jellemet? Ja, hogy ez az Ő jelleme? Nem, soha nem másolt senkit. Ő csak leleste az apróbb jellemvonásokat és magáévá tette őket, s úgy tesz, mintha mindíg is az Övé lett volna mind, egytől egyig. És mindez Neki olyan természetes...

...and you will always end up being drunk.

Idebenn, szívemben.

Borús napok, szétszórt lapok,
Fáradtságtól lankadt arcok.
Reszkető kezek, feszülő idegek.
Mint a tél, benn úgy fúj a szél,
Mint az éj, tán remény sem már.
Mint fátyol, sötét benn, nincs határ,
Mert oly kevés, és oly sűrű a lég.
Oly halvány, szinte nincs reménység.
De odakinn, az élet zajlik.
Odakinn, a nap pompázik.
Odakin, a világ csillog,
De itt, matt a szív
Idebenn, mert odaki senki sem hív...

Én nem félek.

Áh, eddig olyan jól elvoltam a világomban, a saját gondjaimmal és szorongásaimmal, hogy észre se vettem, mennyire elhanyagoltam a tanulást. De nem félek annyira, úgy ülök itt most is, mintha nem is érintene az egész.

Kedvet kaptam írni. Ezzel bátorítom magam, hogy ne KEZDJEK el félni. Bebiztosítom magam, mielőtt még mások izgulása és parázása elrontaná a napom. Nagyon kihat rám, meg kell előzzem. Ah, én is akkor kezdek el megint blogot írni, amikor majdnem befutok a célba, amikor már itt van előttem az érettségi. De mi ez? Ah, ez csak egy dísz. Inkább múlna az egész a tudáson, és nem a pénzen. Így elveszíti az egész az értelmét. De nem szabad erre sem alapoznom mert akkor tényleg nem megyek át.

Nocsak, tán nem félsz?

Na irány, dolgod van.

De ezúttal nem kell megváltanod a világot. Csak egy érettségi.

Childen of the Elder God 

Arcom volt vörös, ajkaim kékek

Éreztem ereimben a betegséget.

Voltam nyájas, kedves lélek.

Voltam ellenség, csíptem mint méhek.

Vagyok keserű, vagyok hideg.

Vagyok az, kinek ajka hiteget.

Szeretnék élni, a világot megragadni.

Szeretnék repülni, mint madár elsuhanni.

Szeretnék szeretni. Szeretnék! 

De valami nem tud elengedni...

Ah, those dreams...

What the fuck is with my mind? I can't get my past out of my head, those fucked up memories always haunt me. Why me?
And every single night these times I dream about fearful things. I mean, the stuff that I fear of come true in my dreams and that's something very miserable. I can't find my way in this world.
What should I do? I'm messed up again. One night my family gets killed from some stupid toxins and then I wake up before I die and I feel that miserable feeling in my heart like someone's pushing it. And then my pet dies or whatever happens and then... Well I don't really remember what's happened last night and it's much better this way.


Well, calm down, there's always a way. Everything's going to be all right. You'll find your future the way you could escape from your past. That's the way to do it.


Well, that's optimism. And this is the way to calm yourself down. Even this blog is a big mess, jeez...

Volunteers to face the fears, can we be sensible

And find a way to break the fall, find out the cure for all

"Is there a hero somewhere someone who appears and saves the day, someone who holds out a hand and turns back time? Is there a hero somewhere someone who will never walk away, who doesn't turn a blind eye to a crime?"

Tentative.

No words.
This is truly-truly beautiful.
So beautiful that it hurts.





 
"Where do you expect us
to go when the bombs fall...?"

This is my winter.

This winter is my winter

Come and burn this winter

Come and melt this snow

And even if you don't want me to go

Just come then and melt the ice

But if you have to divide

You have to decide.

STOP THE WORLD

Just check out this link...

This is so sick and so wrong.

http://www.thesun.co.uk/sol/homepage/news/article1965447.ece

 

Cool vid, cool song =]

Armenians rock! ♥

Every day.

 

i wake up in the morning - soad.

i'm preparing for school - soad. 

i'm going to school - soad.

recess - soad. 

during the classes - soad. 

i go home - soad. 

i'm at home - soad. 

i'm on facebook - soad. 

i'm writing on my blog - soad.

while i write this post - soad.

i prepare for a date - soad.

i'm waiting for my boyfriend - soad.

i go home - soad.

i play warcraft - soad.

i go to bed - soad. 

in my dreams - i'm on a soad concert...

i wake up in the morning - soad... 

Imperfect Harmonies.

Two songs that I love so far from Serj Tankian's new album : Imperfect Harmonies.

i'm out of this misery. i'm peaceful and i've found my harmony.

az elet egy ev alatt nagyon megvaltozott. olyan dolgok tortentek, amikre nem is mertem volna gondolni eddig. persze, jok is es rosszak is. de ahoz kepest, ez a leheto legjobb ami tortenhetett volna velem. ujbol boldog vagyok es ez a legfontosabb. bar csalodtam rengetegszer, s fogok is meg legalabb millioszor, de az szamit, hogy erzem hogy elek.
tegnap, amikor a villamoson zotykolodtem hazafele, egy koldus, akinek termete olyan volt mint egy gyereke, de az arca mint egy felnotte, felszallt s elottem volt. magneses betuket vett elo a zsebebol es probalta a villamos oldalara rakni, de nem tapadtak. ertelmetlen szavakat rakott ki, de legalabb probalkozott. s ekkor belegondoltam, milyen kicsinyes problemakkal "kuszkodom" nap mint nap. hogy a szuleim szigoruak, hogy szornyu a hajam, hogy tanulnom kell es nincs kedvem, hogy ott rohadok az iskolaban nap mint nap, hogy nem vagyok biztos abban, milyen lesz a jovom, hogy felek attol, a barataim mit gondolnak rolam, s egy nap csak ugy elhagynak, hogy meghalnak szeretteim egy napon es egyedul maradok... mindez kicsinyes ahoz kepest, amit sokan ereznek, vagy amit sokan nem erezhettek soha. leszalltam a villamosrol. esett. lehajtottam a fejem, s ugy slattyogtam haza. megalltam a zebranal, egy no atszaladt, en inkabb aztam tovabb, pedig meg atmehettem volna. amig ott alltam egy fiatal srac atszaladt. piros volt. amint meglattam, megijedtem, hogy mindjart eluti egy auto. nem tudom miert, de megijedtem. szerencsere nem tortent semmi. nem szerettem volna szemtanuja lenni egy balesetnek. amint atert lattam, hogy ugyan olyan taskat hord mint en. s belegondoltam, ha most elutotte volna egy auto, s lattam volna, szornyu lett volna. volt egy kozos dolog bennunk. s arra gondoltam, vajon mindenkiben a foldon talalnek valamilyen tulajdonsagot, ami bennem is megvan? persze, nem ilyen egyertelmu dolgot hogy ket szeme van, meg van haja, meg ilyenek. hanem belsoleg kozos dolog, talan. de lehet hogy epp az a kozos minden emberben, hogy egyszer, az eleteben, valamikor, talan, valamiert erre gondol, amire most en. s ha te ezt elolvasod, lesz egy kozos dolog bennunk, hiszen erre gondoltal. atmentem a zebran. megpillantottam egy hajlektalant a tombhazam elott, a vizes foldon ulve. s hirtelen az a szo jutott eszembe: "elnezest". de miert? meglepodtem ezen. miert kerek en elnezest valakitol, akit nem ismerek, es aki a tarsadalom szamara csak egy folosleg, egy ingyenelo, egy elohalott, egy jelentektelen, ismeretlen? talan azert, mert tudnek rajta segiteni, de nem teszem? ennyi erovel mindenkitol az eg vilagon elnezest kerhetnek. persze ez nem segitene a dolgon, de legalabb ez megnyugtatott valamilyen szinten.

mindez csak folosleges eszmefuttatas. de mivel nem volt mit irjak a blogomra, hat ezt postolom. es igen, nincs ekezet, s nem kinlodok most vele.

Our FUTURE?

Will we look like this? Will our skin melt into something plastic? Will plastic surgery lead us here? Will the chemicals eat our life, our bodies, our skin?
Do something. Life isn't about ruining the world.

STOP THE WORLD

Plastic Purple.

My Chemical Romance. The Birthday Massacre. Nana. 

I found something attractive in this girl. She's strong and she's not naive. I'm changing. If you're changing - I am changing.

Let's play solitaire.

Being alone is not bad at all.

To all my haters: I'll stand tall.

 I'm not stuck anymore. (i just must not fall)

 No more viruses and parasites in my life. (for a while.)

 ...Trust no one? No. Select.

Worries, worries, worries.

What is with our world today?
What is with us today?
What will be tomorrow, I say
Nothing will change on anything.
You see flowers, I see bombs
You see freedom, I see wars
You say consuming society -
I say dying society.

Love? Love, love love,

What is love? My mind is messed up.
Bomb, chemicals, war, suffering.
When will this ever be ending?

This is my freedom...

Szorongás.

...This autumn. Is this the carnival of rust?...

"I lost for after no disaster can touch us anymore and more than ever I hope to never fall where enough is not the same it was before." (Poets of the Fall - Carnival of Rust.)

És mi lesz, ha te is?
Mi lesz, ha te is csak játszol.
Mi lesz, ha csobbanok,
S te vagy oly bátor,
Hogy nem vársz meg,
Nem kapsz el.
S engem majd a habos hullám
Fed el.
(Mooncandy.) 

I'm worried because I always worry.

This life is so fucking scary.

High. Sugar. High.

Sugar.

Sugar?

Candy.

Candy?

Honey.

Honey?

Are you my sugar?

Are you my candy?

Are you my honey?

Sugar.Candy.Honey.

You are my daily dose of sugar...

Get out of your body.

On a lost glade. Where the breeze of the spring's cold warmth touches you.
And the trees reach up to the skies, trees with blooming pink and white flowers.
The sun is falling down to fall asleep, the sky is becoming orange and deep.
The clouds are slow and very lazy, plodding through the sky, in slow-motion.
The sunbeams are playing hide and seek behind those puffy clouds.
The smell of the fresh and healing waft is reaching to your heart, through your ears.
Inside, you hear the brook from outside.

Sparkling sunshine is dancing on the slow waves.
Like little stars on the Mother Earth.
They're all together, they cater for you.
Just let the sound of the Nature reach through your heart.

I find myself peaceful somewhere in the distance, somewhere apart...

Sunshine Dust

I fell in love with these words.
Sunshine Dust.
Sunshine.
Dust.
Dusty.
Szansájn.
Daszt.
Sunshine.
Shining.
Dust.
In the room.
Like this.

Napsugár-por.
Ez sem rossz.
Ez olyan furcsa. Ez olyan, mint amikor sokáig azt hiszed, hogy nincsenek űrlények. És akkor meglátod az űrhajót.. És minden egyes dolog más értelmet kap. A fű kékebb. A nap vörösebb. Az ég lilább. Minden, amiről addig azt hitted, hogy nagyon is tudod, hogy milyen, nagyon jól ismered egyetlen pillanat alatt megváltozik. Teljesen.
De miért ilyen a napsugár-por? Hát, csak akkor látod meg, amikor az ablak mellett elhaladsz. Ahogy csíkokat hagy a nap az ablak előtt, úgy villan a ráeszmélés: dehisz nem csak itt van por! És te elkezdesz kalimpálni a kezeiddel, mert azt hiszed, azzal nem fogod beszívni orrodon a port. Pedig így csak jobban felkavarod.  Amiről azt hitted, nincs ott, az nagyon is ott van és belélegzed, átéled, de nem érzed át.

This is how the Sunshine Dust tricks your mind.
Did I trick your mind?

Sick.

SICK.

I'm sick of being sick.
I'm sick of seeing that my mother's sick.
I'm sick of seeing that my brother's sick.
"Let's have some fun, this beat is sick?"
I'm really-really sick of it!
I'm sick of being sick because of sickness.
Would you show me some kindness?
I'm really SICK of experiencing you
I'm really SICK of seeing you day by day
Your being here won't make me stay.
Let me slay, let me slay, let me slay!
Don't ever wish to see you.
I.
Am.
Really.
Sick.
Of.
You.

Cold...

Cold Title for Cold Poem

Embrace the warmth that you can

Embrace your love until you can

The summer is over but don't be disheartened

When everything is cold and so fucking darkened

You cannot see through the frost on the window

Please baby. Don't become a blue widow!

Ilyen volt ez a nap. Hideg. Hosszú. Fárasztó.

I.

HATE.

MONDAYS.

!

♥

With love: MoonCandy♥

And again autumn. Because it's still autumn.

...and i Love It...

Ez a dal annyira szép és a helyszínek olyan gyönyörűek. Bárcsak ilyen lenne Várad.♥

Zombie.

The Cranberries - Zombie

In your head, in your head...

És nem csak a test törékeny...

.salad fingers.

 

...az elme is.

Egy reggel kávéval és esővel.

A great morning with coffee - and rain.

Ma reggel korán keltem. Ami furcsa, hiszen én általában 12-1ig alszom. Vakációban. De most felkeltem. Fel kellett keljek. Segítettem. S most itt ülök, a kávé mellett. A képernyő előtt. Csodára várnék? Hmm. Lehet. Valami hiányzik az életemből, ami értelmet ad. Az pedig az igazi életérzés. Amikor érzed, hogy hús és vér vagy, törékeny, csontod porrá zúzódhat, húsod megolvadhat. Ekkor érzed, mennyire élsz. Amikor majdnem meghalsz.

Ezt a tanévet, az utolsót egy kisebb balesettel kezdtem. Azt hittem, minden rendben van. Csak a buszon ültem. Barátnőimmel hazafelé. Melegem volt, nyugodt voltam. Fáradtan, de jól éreztem magam. Kellemesen. Beszélgettünk. Örültem, mert hiányoztak. Örültem, mert buszoztam. Szerettem buszozni. Szerettem, ahogy a  busz fel és le ringat. Mint egy bölcső. De nem tudtam, hogy ez az élet és a halál bölcsője. Csak egy óvatlan pillanaton múlik az egész életünk. Biztonságban éreztem magam. Semmi sem történhetett...volna, de fékezett. Én fogózni akartam. De nem tudtam. Csak azt láttam, mindenki előre megy. Aztán sötét. Behunytam a szemeim. És éreztem, hogy valaminek nekivágódok. És hogy valami törik, csörömpöl. Kinyitottam a szemem. Nem mertem, de kinyitottam. Véreztem. Nem fájt. Reszkettem. Csak a kezeimet láttam. Nem emlékszem, kik néztek. Mennyire nézték azt, hogy összetörtem egy üveget. Nem tudom. Nem számít. Reszkető hangon mondtam: tele van a kezem szilánkokkal. Nem láttam semmi mást, csak a kezeimet, minden más, ami körülöttem volt, elszürkült. Leültem. Fájt, mostmár fájt. A hasam. De nem volt vészes. Leszálltunk. Barátnőm belém karolt és lesétáltunk. Nem emlékszem, mit mondott. Csak tudom, hogy megnyugtatott a szava. Ő is félt. Reszketett. Véreztem. Éreztem. Féltem. De tudtam, hogy élek.

Ősz

 Autumn...

look the leaves are dead
the moments gone there's no surrender
forever now unsaid
the words that might've warmed december

it's all inside your head
like fragments of a dream you remember
so never mind your clever mind never mind me ♥

poets of the fall - clevermind

Try to remember the kind of September
When life was slow and oh, so mellow.
Try to remember the kind of September
When grass was green and grain was yellow.
Try to remember the kind of September
When you were a tender and callow fellow.
Try to remember, and if you remember,
Then follow.

The Brothers Four - Try to Remember

Mikor már a Nyár, érzed hogy rád vár
Mikor már az ég, oly csodás és kék
Mégis valami nincs, ami sosem volt, de lesz
Az az igazi érzelem, mely talán volt, de elveszett.
Volt? Ha volt hol volt? Ha éreztem, mi volt az?
Kerestem, jött, találtam - elsuhant.
Észre sem vettem, s máris elpattant
Az az érzés, melyet szerelemnek hívnak,
Becsapott, váratott, mint zivatar elhagyott.
Ó Nyár, te hamis Nyár. Miért várattál?
Meleg volt, forró, de nem égett.
Mégis megégetett. Volt. Hol volt? Sose volt.
Dehogy volt! Ne légy gyáva.
Aki naiv, az szeret, de szíve árva.
Öregszünk. Jön az Ősz.
Máris itt van. De nem vagyok bősz.
Tudom hogy az Ősz nem ígérget,
Tudom, hogy hideg, nem kelt csalfa reményeket.
Tudom hogy hideg, az is marad
S jobb, ha az élet tovább halad. 

 

Moon Candy. A sose volt Nyár.

Kovács András Ferenc: Őszi-téli dallamok

Ki nyárból őszbe ballag át,
Sugárból szőne balladát -
Fölötte tépett, őszes ég,
Vörösbe tévedt szőkeség.

Ki őszből télbe lépeget,
Lehelne szélnek éneket -
Fölötte köd, hó, szent hideg,
S a dallam sem szól senkinek.

Ki tél, s tavasz felé megyen,
Miért töprengjen éneken?
Örökre úgysem tartana
Fölötte dal, se ballada.

Az ősz olyan szép. A színek. A kellemes, gyenge, törékeny napsütés. A hosszú kabát, a szvetter, a zöld pad. Körülötted falevél. Sok sok sok. Gyönyörű. Színes. Sárga, barna, piros, bordó, vörös, tarka.
De csak üljünk le, le a fűbe. Már ez is kopár, már ez is sárgul. Nem baj. Ilyen az ősz. Színesen, tarkán, gyönyörűen hideg és gyönyörűen szomorú. Kezeidet leteszed a földre. Körülötted semmi más, csak egy ütött-kopott régi, zöld pad. Festéke már rég lepattogzott, támlája meggörbült, deszkái megereszkedtek. De neked nem kell ez a hideg, öreg pad. Leülsz a földre. Kényelmesen. Kezeidet hátrateszed. Hátradőlsz. Behunyod a szemeid. Érzed, ahogy a nap haldoklóan leheli ki utolsó meleg szeretetét. Csend van. Egy szellő símogatja arcodat. Füledben cseng a szellő. És eszedbe jut egy dallam. Egy régi dallam. Zongora. Játékos, de szomorú. S játékosan szomorú. Kinyitod szemeid: jobban körbetekintesz, olyan mint egy álom. Hiszen ez egy álom! Mi más lehetne ilyen gyönyörű, s egyben szomorú. Messzebb látsz. Tisztáson vagy. Kopott, sárga fűben, s mögötted a pad, messzebb pedig fák. Magasak. Tetejük aranyló koronában nyújtóznak az ég felé, a nap után. Melegre vágynak. Levelei nem akarnak a földre hullani. Fel akarnak menni, fel, magasra. A naphoz. Hogy megégjenek. Hogy tündököljenek, mint az aranyszínű, apró csillagok. De nem. Ők alázatosan, lassan lehullanak, ahogy a szellő örök álomba ringatja őket. Elválnak a fától, az élettől, az anyától. Ők csak a napot ismerik, a szellőt és a fát, vagyis az atyát, a testvért és az anyát. Nem ismerik a földet, az embert, a poklot, a betont. S ahogy hullanak, érzik, hogy hidegszik minden, ahogyan a többi levél, ahogy lefele haladnak. Alattuk vörös, izzó lombok fodrozzák a magas, erős atyát. Ők égnek, mert tudják, hamarabb hullanak le. S alattuk már csak egy-két barna gyermek sír egyedül. Fáznak. Érzik, hogy elhal testük minden egyes porcikája. Lassan, lehullanak és avar lesz belőlük. Feledésbe merül mindegyik. Ők itt díszítik tovább, dicső haláluk után a fákat. Alázatosan, mint a szőnyeg. A fák igazi királyok. Aranykoronájuk, bíbor palástjuk, s színes, pompázó szőnyegük van. De ez több, mint holmi perzsa szőnyeg. Több, hiszen ezt a Természet alkotta.

My lovely dog: Bubi!

Idén egy éves a kis dög. Imád játszani. Bolond. Szeret, óó de még mennyire szeret ő mindenkit, aki családtag. Nagyon okos kis kutyus♥
Amúgy pinscher-keverék. Apja az igazi nagy hős, Antonio, aki Olaszban él. (Tényleg), anyja Lili, a szőrös puffos kis. Nem tudom milyen kutyus, de nagyon aranyos.
Bubi. Ó, Bubi ha nem lennél. (egyemasunádat.amúgy fiú).
Mindenevő, mint én és válogat, mint én. Bolond! XD Érdemes megnézni, ahogy játszik, és a hangok amik kibuggyannak mesterien büdös kis száján♥ Lovely.


Képek. És videó. No1 Bubifan. Ki lesz még a fanja?

Videó!!!